Egy nappal ezelőtt kaptam a tippet, hogy volna egy film, amit talán érdemes volna megnézni, és hát hallgattam a bölcsek szavára. A "The Man from Earth"-ről van szó, végül meg is néztem.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: halhatatlanság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: halhatatlanság. Összes bejegyzés megjelenítése
Visszanézés, előretekintés
kedd, április 12, 2011
Csiki Attila-József
Ötven év rövid idő. Amikor születtem, erre még csak húsz éve emlékeztek. Úgyhogy egyúttal előre is tekintek.
Egykori suliújság, a Papagáj reloaded. In memoriam Selyem András
hétfő, március 14, 2011
Csiki Attila-József
Szavakból nincs sok. Sztorikból, emlékekből, képekből, rajzokból annál inkább. Eredetileg csak szöveges lett volna, de úgy tűnik helyesnek, hogy ne a fájdalmunknak állítsunk emléket, hanem a barátunknak.
Köszönünk, András!
Köszönünk, András!
Halhatatlanság
szombat, október 06, 2007
Névtelen
A média tele volt és még mindig tele van olyan fantasztikus sztorikkal, amelyekben a főhős, vagy valamely családtagja, kutyája, macskája halhatatlan.
Ott voltak a régi időg dzsinnes, ezeregyéjszakás szereplői, majd megjelent Superman, hamarosan Duncan McLeod, a hegylakó. Ő igaz, hogy meghalhat, de aztán feltámad. Begyógyul a halálos sebe, stb.
Most egy új jelenség, a "Heroes" terjed, érdekes szereplőkkel, amelyek közül az egyik nagyon gyorsan gyógyul. Leugrik az épület tetejéről, majd fél perc múlva eligazgatja csontjait, félresimítja haját, leporolja a ruháját és belemosolyog a kamerába, mintha mi sem történt volna. Ja, és a ruha nem gyógyul. Az marad vérfoltos, szakadozott.
Ez utóbbi gondolkoztatott el egyrészt azon, hogy az igazi feltámadás belülről történik, a ruha szakadt marad. A változós belülről indul. Jaj de szép gondolat! Nem úgy van?
Másrészt meg az érdekes dolgok mindig a halál körül történnek. Jön egy nagy változás és hipp-hopp, ott van hirtelen az új világ! Nem feltétlenül a túlvilág, de hát az ilyesmit ki tudná megmondani? ... Esetleg az a kisfiú, hogy is hívták, ott suttogta Bruce Willis fülébe, hogy "I see dead people!" (látom a halottakat)
S még elgondolkoztatott nem utolsósorban meg azon is, hogy ez mind szép és jó, de az életem még üresben is érdekesebb.
Fogjuk meg a problémát a gyakorlatiasabb oldaláról: azt hiszem, halandóság ide, halhatatlanság oda, nekem még mindig frászom van attól, ha mögöttem egy papírstanicli kidurran... Persze, persze, ártalmatlan, meg minden, de látnátok utána a szívritmusomat...
Ott voltak a régi időg dzsinnes, ezeregyéjszakás szereplői, majd megjelent Superman, hamarosan Duncan McLeod, a hegylakó. Ő igaz, hogy meghalhat, de aztán feltámad. Begyógyul a halálos sebe, stb.
Most egy új jelenség, a "Heroes" terjed, érdekes szereplőkkel, amelyek közül az egyik nagyon gyorsan gyógyul. Leugrik az épület tetejéről, majd fél perc múlva eligazgatja csontjait, félresimítja haját, leporolja a ruháját és belemosolyog a kamerába, mintha mi sem történt volna. Ja, és a ruha nem gyógyul. Az marad vérfoltos, szakadozott.
Ez utóbbi gondolkoztatott el egyrészt azon, hogy az igazi feltámadás belülről történik, a ruha szakadt marad. A változós belülről indul. Jaj de szép gondolat! Nem úgy van?
Másrészt meg az érdekes dolgok mindig a halál körül történnek. Jön egy nagy változás és hipp-hopp, ott van hirtelen az új világ! Nem feltétlenül a túlvilág, de hát az ilyesmit ki tudná megmondani? ... Esetleg az a kisfiú, hogy is hívták, ott suttogta Bruce Willis fülébe, hogy "I see dead people!" (látom a halottakat)
S még elgondolkoztatott nem utolsósorban meg azon is, hogy ez mind szép és jó, de az életem még üresben is érdekesebb.
Fogjuk meg a problémát a gyakorlatiasabb oldaláról: azt hiszem, halandóság ide, halhatatlanság oda, nekem még mindig frászom van attól, ha mögöttem egy papírstanicli kidurran... Persze, persze, ártalmatlan, meg minden, de látnátok utána a szívritmusomat...
