Az
LHC-t indulása (hehe, jó vicc) óta egy sorozat balszerencse érte, éri. Sokaknak megkönnyebbülés, sokaknak gyanús. Két fizikus előjött azzal az ötlettel, hogy valószínüleg a remélt Higgs bozon, aminek a felfedezését az LHC-től várják visszahat a tér-idő kontinuumra és
megakadályozza saját felfedezésének lehetőségét. Eddig a papirusz. Most egy kis eszmefuttatás.
Egy ilyen lehetőség azokat a sci-fi sztorikat juttatja eszembe, amelyekben a főhős visszatér a múltba és megöli saját nagyapját, majd emiatt őmaga nem születhet meg, de akkor nincs ki visszamenjen, hogy megölje a nagyapját, ez esetben viszont mégiscsak megszületik... stb. Egyik lehetőség, hogy eből a paradoxonból kilábaljunk az volna, hogy az időt nem egy egyenes zsinórként képzeljük el, amelyben csak egyféleképpen történhetnek a dolgok és minden determinálva van, hanem minden egyes olyan pontnál, ahol bizonytalanság merül fel, az idő szétágazik. Onnantól fogva két univerzum fog létezni, az egyikben a foton átment a félig áteresztő tükrön, a másikban visszatükröződött. Mindkét univerzumban ugyanazok a lények folytatnák életüket. Ezt a modellt multiverzum-modellnek nevezik. Ebben a modellben, ha valaki visszamegy az időben és megöli saját nagyapját, azzal nem fogja befolyásolni saját eredeti idővonalát, csak azt, amelyikben a nagyapja elhalálozik - még mielőtt utódokról gondoskodna.
Hasonlóképpen, ha a Higgs-bozon tényleg ilyen visszahatást eredményezne az idővonalra és az idő lineáris, akkor paradoxonnal állunk szemben, amit kétféleképpen lehet megoldani: vagy az idő nem lineáris, vagy a visszahatás-elmélet hamis. Arra, hogy a visszahatás-elmélet mennyire hamis vagy nem, nincs dirrekt módunk következtetni, indirrekte is csak úgy, hogy "amennyiben az idő nem lineáris, a visszahatás-elmélet igaz lehet, de nem föltétlenül". Ugyanis valami igazság csak lehet a dologban, viszont nem biztos, hogy épp visszahatásról van szó.
Észrevettem ugyanis, hogy amennyiben ejtjük a lineáris idő elvét, nincs is szükség a visszahatás-elméletre, hogy megmagyarázzuk azt, ami történik:
Amennyiben az LHC működése végzetes volna az univerzumban jelenlévő tudatos lények létére nézve, annyiban csak azokban az univerzumokban létezhet tudatos reflektálás az eseményekre, amelyekben az LHC nem indult el (legalábbis addig, amig olyan körülmények nem alakulnak ki, amik az LHC működése mellett lehetetlenné teszik annak veszélyes működését). Ez az elmélet anélkül magyarázza meg, miért van annyi probléma az LHC beindítása körül, hogy ellentmondásba keverné az idővonalat. Megsemmisült univerzumok természetesen léteznének ebben az esetben, csak nem volna tudatos lény bennük (értelemszerűen), aki gondolkodni tudna minderről. Csak mi létezünk azokban az akár nagyon valószínütlen világokban, amelyekben a baleset nem történt még meg.
Nos, ezt tessék rágcsálni és ne mindenféle marhaságot, ami emitt-amott fellelhető.
(mondjuk, úgyis mindegy, az a tíz-tizenöt olvasó se nem oszt, se nem szoroz... de legalább szórakozik egy kissé normálisabb elméleten)
péntek, október 23, 2009
Csiki Attila-József
