Ami itt ritka
kedd, február 12, 2008
Csiki Attila-József
Gyakori a köd, eső, ami a szigetország sajátossága, néha nagy adag szmog, ami a hétmilliós várossal jár.
Az említettek fényében érthető, hogy szombat kora reggel miért siettem kutyafuttában a tetőre a fényképezőgépemmel. Az ég majdnem teljes egészében tiszta volt és a Nap épp felkelőben volt.
Örömmel osztom meg mindenkivel a látványt, akkor is, ha a világ más részein szerencsésebb embereknek mindennap részük van benne:)
Itt ritka.
Utazzunk időt!
péntek, február 08, 2008
Csiki Attila-József
Két hónap sem kell hozzá és beindul az LHC (Large Hadron Collider). Egyesek szerint a kísérleti feltételek valószínüleg tér-idő kaput nyitnak majd meg, tehát 2008 az időutazás kezdeti éve lehet (katt ide). Nos, a vitákba nem mennék bele, meg hogy mennyire valószínű az egész, mindenesetre egy hozzászólásom azért lenne nekem is. Elkéstek.
A Malév ugyanis már jó ideje foglalkozik ilyen utazásokkal, egyetlen gond az, hogy a visszautat nem tudják garantálni.
Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.
(részlet, József Attila: Ars Poetica )
A virágok évszakon tanulnak
hétfő, február 04, 2008
Csiki Attila-József
Már a virágok sem a régiek.
Novemberben elültettem néhány tulipánt és nárciszt, hogy aztán március közepe felé kivirágozzanak. Egy sorozatot direkt földbe, két másikat óriási műanyag-tartókba, a negyediket egy nagy, nehéz fenyőfa tákolmányba ültettem.
Hamarosan le kellett fedjem az utóbbit, mert a rókák rájártak éjszakánként szerencsét (és idegeket) próbálni, a két műanyag tartót meg fel kellett rakni jó magasra. A földdel nem bajlódtak. Valami lehetett a komposzttal.
Ma reggel észrevettem, hogy azok, amiket földbe ültettem, már kidugták a fejüket a földből, a méretükből ítélve még január végén! Gyorsan leszedtem a rögtönzött fedélt a fenyőfa tákolmányról, hogy kapjanak valami fényt, mire - nagy meglepetés - kissé nagyobbak voltak már, mint a többi.
Szóval: mondhatni, megjött a tavasz.
Viszont a kertben a sárga rózsák egész "télen" folyamatosan virágoztak...
Common sense...
csütörtök, január 31, 2008
Csiki Attila-József
Hosszú idő után először gondolkodni kezdtem....
Abból, hogy egy gondolatsor nem követi a közös értelmet (azt hiszem, az érthetőség kedvéért maradnék az angol változat erőltetett tükörfordításánál) csak az következik, hogy nem egyezik meg az általánosan elfogadott értelemmel. Az nem következik, hogy ez az értelem illegitim volna. Csak más. Szokatlan. Más, mint az általánosan elfogadott nézet.
Egyébként is, mi az a "közös értelem", általános gondolkodásminta?
Részemről történő általánosítása mindannak, amit mások gondolkodásmódjából leszűrök (s talán mások hallgatólagosan elfogadják).
Viszont, amennyiben általánosítás, átlagolás, éppen annyiban fennáll a veszélye, hogy nem tükröz egyetlen konkrét felfogást sem. (ahogy a 2, 3, 5, 6 számsorozat átlaga 4, de nincs egy ilyen értékű elem sem a sorban...)
Ebből az következik, hogy a legtöbb gondolkodásmód épp egyediségénél fogva elüt a "közös"-től.
Akkor mitől lesz ez "közös"?
Számomra csak egy magyarázat kézenfekvő, de nyitott vagyok más irányban is: közössé egyedül az én feltételezésem teszi. A reményem, hogy mi mind - ha nem is hajszálpontosan megegyezően, de - annyira hasonlóan gondolkodunk, hogy van alapja a kommunikációnak. Ez a feltevés biztonságot ad és megnyugtat.
Mindezzel csak egy probléma van: nem ad egyetlen objektív szempontot sem az általánosításra, ugyanis ez "csak számomra" tud létezni. Senki kivülálló nem tud belenézni abba, hogy az én felfogásom az univerzálisan egységes gondolkodásmódról megegyezik-e a sajátjával - és a többi hat és félmilliárdéval.
Ha végletekig és következetesen kritikus akarok lenni e téren, akkor ezt a relativizmust nemcsak más - fennebb említett - gondolatára kell alkalmaznom, hanem saját gondolkodásmódomra is. És ebben az esetben a mindenkori egyedi "sajátságos" gondolkodásmód fog mintául szolgálni az elismert "általános" számára, amiből az következik, hogy senki sem mondható józan gondolkozónak, aki nem ezt követi. Körben-körben járunk... Csak előjelt váltottunk...
Ezért óvva intek mindenkit, hogy akármit is elhiggyen, amit leírok, sőt, attól is, hogy elolvassa a fenti sorokat... Az a fénykép a bejegyzés bal felső sarkában szerintem sokatmondóbb.
Ismét bölcsebb a fa.
A film címe: “Genesis”. Főszerepben: az Ember
kedd, január 29, 2008
Csiki Attila-József
Szenzációként járta körül a világot az a hír, miszerint tudósoknak (Craig Venter és a J. Craig Venter Institute) sikerült mesterségesen létrehozniuk genetikai állományt (Mycoplasma Genitalium). Végső céljuk mesterséges élet előállítása. Pontosabban: ez a következő lépés. Behelyezni a génálományt egy fehérje-labdába és beindítani az egészet mintegy gombnyomásra. Ez az eredmény pár hónapon belül várható (ha már eddig nem tették meg, tegyük hozzá). Felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet majd megkülönböztetni az általuk létrehozott mesterséges génállományt egy akármilyen természetestől. Nem mondták meg, de hamar kiderült (innen), hogy a következő szöveg szerves részét képezi a DNS-nek és így garantáltan bekerül a történelemkönyvekbe:
VENTERINSTITVTE
CRAIGVENTER
HAMSMITH
CINDIANDCLYDE
GLASSANDCLYDE
Az alkotó, hogy stílusos legyen, kézjegyével (pontosabban: "vízjegyével") látta el művét.
Mindez, hogy milyen etikai következményekkel jár, elég vitatott, hagyjuk a szakemberekre. Bennem csak az fogalmazódott meg, hogy tudományos fejlődés ide, tudományos fejlődés oda, de az ember akármennyire próbál istent (akárkit vagy akármit is értsen valaki e szó alatt) játszani, valami mindig hibádzni fog a képben.
Szigorúan materiális fogalmakban gondolkozva ez körülbelül ahhoz hasonlítható, mint amikor azt mondom valakinek: "Építs egy olyan autót, amely 1 liter benzint fogyaszt 100 km-en!". Namármost, más a helyzet annak az embernek az esetében, akinek rendelkezésére áll többszáz ilyen kész autó és csak rá kell jönnie, hogyan működnek (s ezeknek alapján megépít egy újat); és megint más annak az esetében, akit kiteszek egy kopár bolygóra, semmiféle műszer, laboratórium, alapanyag, tervek, stb. nélkül, és elvárom ugyanezt.
Ennyi erővel akár azt is el tudnám képzelni (+/- pármillió éves távlatban gondolkozva), ahogy két egysejtű egymás közt beszélget egy - azóta klasszikussá vált - helyszínen:
-Figyelj, én nagyon büszke vagyok!
-Mire?
-Nézz körül, mire képes a mi fajtánk. Csak idő kérdése volt, és mi mindent létrehoztunk! Növények, állatok, emberek, épületek, repülőgépek... Egyikőtök sem hitte el nekem annak idején, hogy fajtánkban ilyen óriási potenciál létezik. Istenek vagyunk, mondom én! A mi kezünkben van élet, halál, fejlődés, végnélküli evolúció! A teremtésnek nemcsak koronái vagyunk, hanem koronázói is! És gondolj csak bele, va....
A beszélgetésnek pillanat alatt vége szakadt. Az ablakon egy kis porszem szállt be, és kettejük közé leereszkedett. Ők hirtelen olvadni kezdtek és eszméletüket vesztették. Pedig a porszem nem volt több, mint egy közönséges penészgomba spórája...
Szóval: elismerésem e nagy eredmény előtt, de hajlongani nem fogok.
A Csoda már így is, és anélkül is körülvesz.
Köd...?
hétfő, január 28, 2008
Csiki Attila-József
Íme egy fotó, hogy hogyan nézhetett ki.
Igaz, ez a fotó a tavaly június végén készült, és én csak egy hónapra rá érkeztem meg, de a lényeget tisztán mutatja.Illetve takarja...
Fárasztó
kedd, január 22, 2008
Csiki Attila-József
Ilyenkor az az érzésem, hogy hajlamosak vagyunk összetéveszteni az életet a matematikával, figyelmen kívül hagyva, hogy tényleg vannak helyzetek, az élet bizonyos aspektusai, amire a matematika alkalmazható, de ez csak egy a sok közül. Itt jön a következő kérdés: minek alapján döntöm el, hogy mi az és mi nem? Hogyan indokolom meg? Fárasztó.
Ilyenkor csodálom a fa bölcsességét, ami csak ott áll a kertben és ehhez nincs szüksége semmiféle indoklásra, igazolásra. Nem is sejti, hogy van ilyesmi. Nincs is szüksége semmi adalékra a saját létéhez, ami adalék, az csak megzavarja az életét. Merthát hogyan lehetne megindokolni valaminek a létezését? Nem a létezése okára gondolok, hanem az indoklásra. Hogyan képzeli, hogy csak amúgy ott van, amikor majdnem mindentől számonkérjük ezt? Hülye kérdés, emberek terméke.
Leginkább azzal tudnám illusztrálni, ha megnézném a "sztó" szó jelentését... Akárhogy is hunyorítok, a szemem sarkából sem látom. De azért itt, a végén, még ráakasztom a drága fára, hátha a kettőből együtt kijön valami értelmes szó, ami megadja a létek indoklásának végső értelmét és célját. Na lássuk csak:
fára sztó...
Új generálisa van a Jézus Társaságának
szombat, január 19, 2008
Csiki Attila-József
Négy nap ima és megbeszélés után a szavazatok második körében P. Adolfo Nicolás-t választotta meg a 35. Általános Rendgyülés 217 küldötte a Jézus Társasága új általános elöljárójának. (január 19)Ismerői vidám, optimista emberként írják le, ugyanakkor nagyon tájkozott a teológia és a spiritualitás terén. Mint teológiaprofesszor, mély rálátása van az Egyházat és a Jézus Társaságát jelenleg érő kihívásokra.




