
Igazából nem is hiányoznak. Mind ott vannak, mint egy tágas könyvespolcon, felsorakozva, van sor, melyben nagyság szerint, van ahol téma szerint és van, ahol hangulat szerint. Ez a könyvespolc hemzseg az emlékektől, mint a tömött kamra az eltett befőttektől, sonkától, szalonnától. Olyan időket idéz, amikor volt tennivaló bőven, amikor a nap mindig túlfolyt a huszonnégy órán és a hét a hét napon és mégis elfért valahogy. Amikor az események olyan ütemben követték egymást, hogy már lehetetlen volt őket követni. Amikor folyt a tej s a méz és nem volt idő mind meginni, megenni. Amikor mindig volt a közelben egy barát, egy jó szó, egy csók, egy ölelés....