Szavakból nincs sok. Sztorikból, emlékekből, képekből, rajzokból annál inkább. Eredetileg csak szöveges lett volna, de úgy tűnik helyesnek, hogy ne a fájdalmunknak állítsunk emléket, hanem a barátunknak.
Köszönünk, András!
Köszönünk, András!
Egykori suliújság, a Papagáj reloaded. In memoriam Selyem András
hétfő, március 14, 2011
Csiki Attila-József
Márciusi kontrasztok
kedd, március 08, 2011
Csiki Attila-József
Elérkezett az a nap is, amikor azt sem tudom, hogy bánatomban, vagy örömömben sírjak.
Egyrészt ott van Andris, akivel az iskolaévek alatt sajátos kapcsolat alakult ki: minden nap azzal kezdődött, hogy háromnegyed nyolckor a híd mellett találkoztunk - vagy ő várt meg, vagy én őt - és együtt mentünk az iskolába, majd ugyanúgy vissza. Ezen idők alkalmat adtak arra, hogy elbeszélgessünk mindenről, ami érdekel, mindenről, aminek örülünk, mindenről, ami bánt.
Ez volt egy normális nap kerete.
Ami nem is tűnik fel, amig bele nem gondol az ember (igen, így, személytelenül kifejezve, merthát még hadakozom a valósággal, hogy merjem-e egyáltalán közel engedni vagy sem), hogy mennyi mindent kapott ennyi év alatt: meghallgatást, vidám mosolyt, sugárzó életkedvet, más szempontokat: egy barátot.
Másrészt ott van a második unokahugom, Andrea, akit ma hoztam haza a szülészetről és csöndes, aranyos, gyönyörű, szuperlatívusz, szuperlatívusz, estébé. Egy új élet kezdete. Valaki, akivel még nem beszélgettem, nem sétáltattam meg, aki még fel sem ismer, de akivel régi iskolám mellől indulok el és érünk haza. Egyből szép lett az a nap, amikor megtudtam, hogy megszületett és az a nap is, amikor láthattm, hogy hogy mosolyog:)
A végén mindez érdekes módon találkozott: a házhoz közelítve az utcasarkon lelassítottam, ott kell megfordulnom az autóval. Igen, itt szoktunk Andrással minden reggel találkozni...
Gyorsan be a házba, menekülni a külső könnyek elől, majd látva a két testvérkét bent, ahogy egymásra mosolyognak ugyanúgy gyorsan ki, mert benn is könnyek vártak rám.
Túl sok ez így, egyszerre. Tudom, ilyenkor jön a legkönyebben, hogy félrerakjam mindezt, mintha lehetne és tettessem, hogy nem vagyok ember.
Nem megy. Végül is az vagyok.
E két kontrasztpólus közé feszült ember.
Köszönlek Titeket.
Ad hoc MSC műhelymunka
szombat, március 05, 2011
Csiki Attila-József
Bevezető, előzmények: Attila felrakta a facebookra, intézkedni kezdett. Hogy mit is intézett? Hát kihívást.
Alapanyag: RSA Animate filmecske az Empatikus Civilizációról.
Attila kérdése: HELP! Akkor hogyan is van ezzel az Ádámos sztorival???
Villámválasz:
Eredeti tények:
(1) minden ma létező emberben van egy bizonyos genetikai anyag, ami egyetlenegy nőre vezethető vissza (Mitokondriális Éva néni)
(2) minden ma létező emberben van egy bizonyos genetikai anyag, ami egyetlenegy férfira vezethető vissza (Ádám bátyó)
Következtetés:
(3) "the Bible got this one right" (a bibila ezt az egyet telibe találta), vagyis volt egy Ádám és volt egy Éva (most hogy így hívták-e őket az nem lényeg), akiktől az egész emberiség származik.
Elemzés:
Vizsgáljuk csak meg, hogy az (1) és (2) -ből szükségképpen következik-e a (3).
Nem, mert: ehhez a szükségességhez a fenti állítások a következőképpen kellene kinézzenek:
Alapanyag: RSA Animate filmecske az Empatikus Civilizációról.
Attila kérdése: HELP! Akkor hogyan is van ezzel az Ádámos sztorival???
Villámválasz:
Eredeti tények:
(1) minden ma létező emberben van egy bizonyos genetikai anyag, ami egyetlenegy nőre vezethető vissza (Mitokondriális Éva néni)
(2) minden ma létező emberben van egy bizonyos genetikai anyag, ami egyetlenegy férfira vezethető vissza (Ádám bátyó)
Következtetés:
(3) "the Bible got this one right" (a bibila ezt az egyet telibe találta), vagyis volt egy Ádám és volt egy Éva (most hogy így hívták-e őket az nem lényeg), akiktől az egész emberiség származik.
Elemzés:
Vizsgáljuk csak meg, hogy az (1) és (2) -ből szükségképpen következik-e a (3).
Nem, mert: ehhez a szükségességhez a fenti állítások a következőképpen kellene kinézzenek:
(1) minden ma létező emberben van egy bizonyos genetikai anyag, ami egyetlenegy nőre vezethető vissza (Mitokondriális Éva néni)
(2) minden ma létező emberben van egy bizonyos genetikai anyag, ami egyetlenegy férfira vezethető vissza (Ádám bátyó)
(2b) Ezen a két genetikai anyagon kívül más származású gének a jelen élő emberek genetikai anyagában nincsenek.
Az (1) és (2) csak azt állítja, hogy volt 1 nő és 1 férfi (azt nem állítja, hogy "házasok" voltak) akiknek olyan génjeik voltak, hogy az abban a korszakban létező n* vérvonalból csak az tudott a mai napig fennmaradni, amelyikhez valamilyen módon (mint dirrekt nemzők, indirrekt felmenők) bizonyos mértékben hozzájárultak.
Ide illene egy ábrát is rakni ugyebár, rövid szünet, amíg megrajzolom, de ti ezt nem érzékelitek, mert úgyis csak a legvégén rakom ki a bejegyzést:
1. ábra: szép színes
Nos, eggyel megvagyunk.
További dolgok:
A tükör neuronok: kérem szépen, erre épül az elmék kommunikációja. Innen tudjuk, hogy amikor a másik fájdalmat jelez, akkor nem lekvároskenyérről van szó és vice versa. Közös alapot ad egy közös létre. Biztos voltak olyanok is, akiknek ez nem volt, kihaltak hamar, mert ahelyett, hogy kaját kértek volna, mindenféle filozófiai disszertációkat kezdtek írni, de az a kardfogút nem hatotta meg, s kihaltak.
Etikai megfontolás:
Teljes mértékben egyetértek. Nincs miért mesterséges etikákat kidolgozni, max szabályrendszert alkotok, de semmiképp sem "attól" lesznek jók az emberek. Ez az empátia majdnem mindenkiben benne van, akiben nincs hamar életképtelenné válik és kipusztul. Akkor miért léteznek mégis gyilkosok meg vademberek? Bennük nincsenek tükör-neuronok? 1. nincsenek s kipusztulnak 2. van, de megtanulták nem tudatosítani, ami elég trükkös és eleve más kórokat is feltételez, tudathasadásos pszichopata és patkó lesz belőlük.
Spiritualitás:
Ismét a voluntarista (akarattal szabályt követő) és a misztikus (annak felfedezése, ami mindegyikünkben benne van) irányzatok közötti különbség, de erről beszéltem bővebben régebb, itt a blogon, elő lehet keresni:)
Dióhéjban, leegyszerűsítve ennyi.
A Böjte-terv margójára: suszter maradjon a kaptafánál
vasárnap, február 27, 2011
Csiki Attila-József
Bevezető
Böjte atya írását nehéz volt olvasni. A gondolatmenet meanderezése, a logika hiánya és a pontok, vesszők elhelyezésének önkényessége nehéz olvasmánnyá tette.
“Hiszem, hogy szeretetből született létünk egy óriási kirakójáték, melynek minden darabja megvan, csak alázatosan, kitartó tervezéssel mindennek meg kell keresnünk a helyét, szerepét.”
Veszélyes gondolatsor. Azt sugallja, hogy minden helyzetre van megoldása, amikor ez nem is olyan biztos. Ideje szembenézni azzal, hogy a kudarc egy olyan dolog, ami igenis létezik és fontos megtanulni együttélni vele. A kudarc szembesít határainkkal és a realitást láttatja velünk, hogy a következő lépést már objektívebben tehessük meg.
Igazából az iromány első részéhez többet nem tudok hozzáfűzni, mert gyakorlatilag ott sem hangzik el érdemben semi konkrét. Csak annyi, hogy jaj de jó nekünk itt lenni ebben a földi paradicsomban, ahol minden tejjel és mézzel folyik, de ma már nem annyira, és fogjunk össze, meg hogy mindennek van megoldása, meg hogy konkrétan Szent István, a Boldogságos Szűz Mária és a Jóisten mellettünk áll, de hogy ez a mellettünk állás miben nyilvánul meg azt mindenki fogja rá arra amire akarja.
Tündérkert – tündérmese
“Lehetne folytatni a felsorolást és hatalmas vitákat lehetne rendezni e kérdésben, de jobb ha csendesen megállapítjuk, hogy megváltozott a mindennapi betevő falatnak az előállítási módja.“
Ha ezt az írást vitaindítónak szánta, akkor ne zárkózzon el a vita lehetőségétől.
“Úgy tűnik, hogy az agrár társadalmak ideje lejárt, a lakosság törtrésze gondoskodni tud a mindennapi táplálékunkról. Így a körülöttünk lévő táj egy részére már nincs reális szüksége a mezőgazdaságnak”
Az agrártársadalmak ideje épp most érkezik csak el igazán. Egy olyan trendből, mely lecsökkenteni látszik a helyi termelés jelentőségét arra következtetni, hogy lejárt a helyi termelés korszaka enyhén szólva is baromság. Ugyanezzel a logikával élve azt is lehet mondani, hogy a válások növekvő számából kiindulva lejárt a házasság korszaka. Vagy, hogy az egyre kevesebb templombajáró miatt úgy tűnik lejárt a szervezett vallás korszaka. Ha egyféle logikát használunk, legyünk következetesek benne és ne csak szelektíven alkalmazzuk.
“Sok tudós szerint, a lakosság maximum 5-10 százaléka képes megtermelni az emberiség élelmiszerszükségletét, és a népesség 20-25 százaléka képes előállítani az ipari szükségleteinket is.”
Sok tudós szerint – nem szerencsés konkrét hivatkozás nélkül ilyent mondani, mert leellenőrízhetetlen, hogy milyen reakciók születtek ezekre a kijelentésekre a szaklapokban. Ugyanakkor nem világos, hogy miért gondolja Böjte atya, hogy ezek a termelők szükségszerűen más vidéken fognak létezni és nekünk fel kell hagynunk a termeléssel. Ilyen kijelentések veszélyesek, mert sokan hallgatnak Böjte atyára és ezzel egész konkrétan gazdasági és szószerinti öngyilkosságba hajszolja a népet. Ha máshol termelik meg az élelmünket, azt nekünk ki kell fizetni. Miből?
A konkrét javaslata: ültessük be virágokkal az utak mentét, hogy nézzen ki szépen. Ezért fizessünk embereket. Miből?
Vezessünk be “tündérkert-adót”. Ezze egyrészt nem mindenki fog egyetérteni, másrészt ha egyetértene is, a magasabb adók miatt kevésbé volna kedv ránézni a kiültetett virágokra. Értem én, Böjte atya legszivesebben mindenhol virágokat látna, de ez egy naív tündérmese. Szálljunk le már a földre.
Az erdők újratelepítése, igen, jó ötlet. Csak túl tág, tól csapongó. Itt is felmerül a kérdés: pénzforrás? Ha a javaslat az állam felé tevődik, akkor miért ilyan lufieregetés és nem konkrét törvénytervezet? Az egész írásnak olyan szaga van, hogy megnevezzük a problémákat, aztán konkrét javaslatokat fogalmazunk meg amelyek során a lépések nem rajtunk múlnak, “jó lenne ha” majd “az állam”, “a társadalom” kézbevenné az ügyet.
A “megújuló energia” kifejezést meg nem abban a kontextusban használják, hogy fát ültetek és kivágom, majd helyébe más fát ültetek, habár lehet, hogy vannak már új fejlemények e téren, amiről lemaradtam.
“Szülőföldünkön szeretnénk ha a turizmus húzóágazat lenne, de e cél eléréséhez nem elég csak az utakat, a moteleket, szállodákat rendbe rakni, hanem magát a tájat is rendeznünk kell, hisz annak a megcsodálására hívjuk a látogatókat. “
Ha jól értem, költeni kell mindarra, amire mindeddig nem volt költségvetési keret. Mitől megoldás ez? Miből költeni? Nekem volna egy javaslatom: úgyis sokat költ az állam templomrestaurálásra és templomépítésre, ideje lenne ennyi pénzből szociális lakásprogramot indítani vagy rendbehozni az utakat, stb. Csak egy ötlet.
“A külföldi befektetők előtt is előbb-utóbb muszáj lesz megnyitni a földvásárlás lehetőségét.”
Könyörgöm, csak ebben tudunk már gondolkodni, hogy “nincs pénz, adjuk el az országot?”
“Mindenki rendbe teszi a maga portékáját mielőtt a vásárba vinné. Tündérkert-terv – álmaink szárnyakat adnak!” – persze. Elszállt gondolatmenet.
Összefoglalva eddig: tegyük rendbe azt, ami a mienk, adjuk el külföldieknek, az árából vásároljuk meg azt, amit a külföldiek megtermelnek helyettünk. Majd ha a pénz elfogy és nem lesz mivel megvásárolni azt, amit nem mi termelünk meg, vagy az olajhiány miatt nem tudják messziről ideszállítani az élelmet, akkor nézzünk körül és vegyük észre, nincs már földünk, amin megtermeljük a saját megélhetésünket.
Eddigi verdict: kész öngyilkosság.
Van egy olyan általános benyomásom az irományról, hogy „így kellene, úgy kellene” stílusával azt hiteti el, „Shouldlandben” (Kellene-országban) élünk, ahol elég kimondanunk „Kellene”, és kész is, meg is oldottuk a problémát. Jobb helyeken nem azt mondják, hogy „kellene”, hanem azt, hogy „ezt meg ezt lehetne” tenni.
A konkrét program: sokan nem tudják megengedni maguknak, hogy javitgassák düledező házukat. Ezért úgy kellene csináljuk, hogy az építési költségek 80%-áért ezek az emberek új házat építhessenek maguknak. A probléma az, hogy ezeknek az embereknek javításra sincs pénzük, ha meg volna 80 százalékuk, már rég építettek volna kisebb házat maguknak. 20 százalékkal kisebbet. Építőanyagokat forgalmazó cégektől meg irreális elvárni, hogy szociális vállalkozásként fognak működni, széleskörben kedvezményeket adva. Nem az volt az első irományban az egyik megfogalmazott probléma, hogy nagy mértékű a segélyből élők száma (akiket a dolgozó lakosság tart el és emiatt ... á, hagyjuk)?
Itt sincsen semmi konkrétum megemlítve. Elhangzik a szokásos ateistagyalázás, melyet annyira érdekesnek tartok, hogy teljes egészében beidézem:
„Tudatosítanunk kell magunkban a bukott ateizmus csődjét. Ha csak az anyagi világban hiszünk, és ha csak abban keressük a boldogulásunkat, akkor tudnunk kell, hogy folyamatos konfrontációk lesznek ezen a Földön.”
Szótár:
„Bukott ateizmus csődje” – erre van más kifejezés, „anyagi javak hajhászása”, „individualizmus”, „kapitalizmus”. De semmiképpen nem ateizmus. Amúgy meg mitől bukott az ateizmus? Mert nem ad magyarázatot a halál utáni életre? Ugyanezzel a logikával érvelve a kereszténység is bukott, mert nem ad magyarázatot a kuplungtárcsa működésére.
“ha csak az anyagi világban hiszünk ... konfrontációk lesznek a Földön” – Tipikus bűnbakkeresés, ateisákkal szembeni gyűlöletbeszéd. “Vannak problémák, kenjük az ateistákra, mi hívők vagyunk, nálunk a megoldás”. Hogy konkrétan milyen megoldás? A következő bekezdésben megláthatjuk. Addig is: a “konfrontációk” léte nem attól függ, hogy az ember hisz-e a természetfölöttiben vagy sem, hanem abból, hogy különféle emberek érdekei általában nem kompatibilisek. Jószándékú emberek jó céljai egymást ütik. Még akkor is, ha ezek a jószándékú emberek keresztények, akkor is ha ateisták, akkor is ha muszlimok. Ez a természet rendje, ezzel meg kell barátkozni. Szabadjon megfogalmazni egy kis diagnózist úgy mentalitás szintjén: itt is ugyanazt látom, amint fennebb, hogy minden helyzetnek mindenképpen meg kell legyen a megoldása. De nincsen. Van aminek megvan, van aminek nincs. Amúgy is egy csomó dolgot mi nevezünk ki problémának. Adok egy példát: piros az alma. Kinevezem problémának, mert a szemem érzékeny a pirosra és megfogalmazom “úgy kellene legyen, hogy az alma kék legyen”. Probléma ez? Legfennebb nekem. Megoldható? Nem. Miért nem megoldható? Mert nehéz probléma? Nem. Azért, mert amúgy nem probléma.
„A tudatos népnevelés olyan örömök felé kell a figyelmünket irányítsa, amiből rengeteg van, és amiből mindenkinek bőségesen jut, aki igényli. Olyan boldogságforrásokat kellene a figyelmünkbe ajánljon ez a testület, mind a szeretet, a jócselekedet lelket felemelő, tiszta öröme, vagy a szépség, a művészi alkotás semmihez sem fogható belső ragyogása, a családi élet, a gyermekvállalás új horizontja stb. Igen, a teremtett világban való gyönyörködés, annak a szépségének megmutatása, megértetése szintén boldoggá tud tenni, akárcsak egy közösen szervezett, előadott színdarabok, művészi vagy tudományos alkotások. Egy közösség által létrehozott park, kirándulóhely szintén eltölthet belső békével örömmel. Maga a csendes közösségi játék, egy tábortűz körüli meghitt beszélgetés, önmagunk gondolatokban való megmutatása, és a másik szép lelkének megismerése szintén olyan örömöket tud felkínálni nekünk, melyhez nem fogható sem a birtoklás kéje, sem a hatalom mámora.”
Egy dolgot nem értek, hogy miben különbözik ez attól az ateizmustól, mely állítólag becsődölt és kész kudarc?
Amúgy meg a felnőttek képzésére vonatkozó gondolatok tényleg fontosak. De már létezik felnőttképzés, nem kell tehát úgy beállítani, mintha feltalálnánk a spanyolviaszt. Ugyanakkor itt sem látok semmi konkrétumot: mit oktatni, milyen céllal, kinek lenne jó, mibe kerülne, milyen koncepció mentén, stb. Túl sok az általánosság, kevés a hozzaértés.
No mindegy.
Egy aktuális elemzés
szombat, február 26, 2011
Csiki Attila-József
Mottó: "Ne szájalj, hogy nem vagy gazdasági szakember, ha kocsid van, pofa be s olvasd!"
A helyzet úgy áll, hogy a világ vezető olajkitermelő országai akármelyikében akármikor instabilitás léphet fel. A helyzet iróniája, hogy a 100 (száz) éves időtartamú, kőolajra alapozott civilizációnk olajból meggazdagodott államai szinte kivétel nélkül komoly szociális problémákkal küzdenek. Magas munaknélküliség, alacsony átlagéletkor (<35 év), élelemhiány, stb. Talán szimbolikus leírása ennek a világrendnek a Burj Khalifa 800 méteres műpéniszének/tornyának megnyitása, mely bár nagy is volt, gyönyörű is volt, de szerény véleményem szerint is egy epikus méreteket öltő önkielégítés, mely nem jó semmi egyébre. Fényesen spriccolt mindenfelé, s nagyjából ennyi...
Szóval, helyi instabilitások esetére az olajárak alakulására a becslések a következőek:
(forrás: EarlyWarning)
A vörös csík abban az esetben érvényes, amikor napi 2 millió hordó tartalékkapacitása van az illető országnak, a kék csík meg akkor, ha nincs tartalékkapacitása. Figyelmet érdemel ebben a kontextusban az az információ, hogy a Nemzetközi Energia Ügynökség az olajkitermelési csúcsot (peak oil) már a múltba helyezi...
Megfigyelhető, hogy Líbia, mint Európa fő édes-nyersolaj ellátója kissé kiesett, és ezen a héten a brenti olajár napról napra mászott fel 103, majd 108, majd 111, majd 117 dollárra, mielőtt ugyanaznap vissza nem zuhant 13-ra, majd 111 dolláron stabilizálódott (egyelőre).
Miért mondom, hogy "egyelőre"? Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy Szaud-Arábiában is küszöbön áll egy nagyobb megmozdulás, habár manapság nem lehet előre kiszámítani semmit.
Amennyiben mégis, vessünk csak egy pillantást a fenti grafikonra és nézzünk csak rá a 350 dolláros olajárra.
Ami a mainak három és félszerese...
Ez pár hónapbon belül három és félszeres benzinár...
Kérdésem: ezek után is komolyan gondoljuk, hogy a "külföldi árú" kell nekünk, vagy odaállunk a gyergyói, székelyföldi, vagy román árú mellé?
Randomize(ALL);
szombat, február 26, 2011
Csiki Attila-József
Aszongya, hogy "Twitter is over capacity". Manapság olyan gyorsan változik a helyzet globális szinten, hogy senki sem tudja követni, még kevésbé megjósolni, másnap mi fog történni. Ezért mindenki a Twitterre rohan, hogy aszongya, hallámsza mi van ott küjjel. A rendszer meg nem bír el a terheléssel. A jelenleg homályban élők között találhatóak a letűnőben lévő világrend információmonopoljai, mint pl titkosszolgálatok, gazdasági elemzők, Közel-kelet "szakértők", meteorológiai előrejelzők, stb. Brit tudósok megállapították, hogy elértünk egy olyan korszakba, ahol egy véletlenszám generátor pontosabb előrejelzést ad akármiről, mint a gondosan elvégzett számítások.
Nassim Nicholas Taleb, a Fekete Hattyú írója már rég erről beszél: "Engem az érdekel, hogy hogyan éljünk egy olyan világban, amit nem ismerünk elég jól - más szóval, amíg az emberi gondolkozás általában (főként a felvilágosodás óta) arra összpontosított, hogy hogyan alakítsa a tudást döntéssé, engem az érdekel, hogy hogyan alakítsuk az információ-, értés- és "tudás"-hiányt döntésekké - hogy ne legyünk "pulykák". Legutóbbi könyvem, a Fekete Hattyú feltérképezte azt, amit nem értünk, a jelenlegi munkám pedig arra összpontosít, hogy hogyan szelidítsük meg az ismeretlent." Egy tévéműsorban elmondotta, hogy a jelenlegi gazdasági problémák gyökere az a mentalitás, miszerint "tudjuk, hogy hogyan működnek a dolgok". Mondja, minden reggelaz az első gondolata, hogy nem tudja, hogyan működik ez a világ, és ebben az érthetetlen világban tanul eligazodni.
Problémák, problémák, problémák
péntek, február 25, 2011
Csiki Attila-József
1. Mennyiben tud segíteni a kereszténység a konkrét, mindennapi problémák megoldásában?
"Jöjjetek hozzám akik fáradtak vagytok és terheket hordoztok, én felüdítelek titeket" - mondja az egyik irányzat.
2. Ezzel szemben vajon mennyiben tud segíteni a buddhizmus a konkrét, mindennapi problémák megoldásában?
Erre a Buddha válasza: ha hozzám jössz 83 problémáddal, én csak a 84-ik problémádon tudok segíteni, ami: "Azt akarom, hogy ne létezzen a többi 83 problémám".
3. Mennyiben tud segíteni attila, hogy eligazodhassunk e két szempont között?
Erre mondja attila, hogy ő szívesen felhomályosít. Íme:
a 85-ik probléma: van egy helyzet és kinevezem problémának, mert racionalizálni akarom azt, hogy "csak úgy" alakítani akarom a világnak a számomra nem tetsző szeletét. Viszont nem szeretném vállalni a felelősséget ezért az önkényes viselkedésért. Inkább ráfogom valamilyen "univerzális" rációra.
Miért nem vállalom fel?
A válasz a 86-ik probléma:
Mert akkor az egész probléma-témakör átköltözik saját magamra.
Miért probléma ez?
Mert ha az az "én" áll neki a problémamegoldásnak, amely szubjektív volta miatt nem megbízható, a terv zsákutcába jut.
Nem kivitelezhető.
In aeternum Amen!
"Jöjjetek hozzám akik fáradtak vagytok és terheket hordoztok, én felüdítelek titeket" - mondja az egyik irányzat.
2. Ezzel szemben vajon mennyiben tud segíteni a buddhizmus a konkrét, mindennapi problémák megoldásában?
Erre a Buddha válasza: ha hozzám jössz 83 problémáddal, én csak a 84-ik problémádon tudok segíteni, ami: "Azt akarom, hogy ne létezzen a többi 83 problémám".
3. Mennyiben tud segíteni attila, hogy eligazodhassunk e két szempont között?
Erre mondja attila, hogy ő szívesen felhomályosít. Íme:
a 85-ik probléma: van egy helyzet és kinevezem problémának, mert racionalizálni akarom azt, hogy "csak úgy" alakítani akarom a világnak a számomra nem tetsző szeletét. Viszont nem szeretném vállalni a felelősséget ezért az önkényes viselkedésért. Inkább ráfogom valamilyen "univerzális" rációra.
Miért nem vállalom fel?
A válasz a 86-ik probléma:
Mert akkor az egész probléma-témakör átköltözik saját magamra.
Miért probléma ez?
Mert ha az az "én" áll neki a problémamegoldásnak, amely szubjektív volta miatt nem megbízható, a terv zsákutcába jut.
Nem kivitelezhető.
In aeternum Amen!
