Premissza: "Isten létezik, mert nem tudom (sic!), hogy hogyan működik az apály és dagály..."
Siralmas interjú, újra visszamegyünk a Magyarázatok Istenére* - amint azt valamikor oly elokvensen kifejtettem :D Röviden: ha az Isten-fogalom ahhoz kötődik, hogy "az, ami megmagyarázza a jelenséget, amit jelenleg nem értek mert sült bolond és simaagyú vagyok", ne csodálkozzak azon, ha kiröhögnek. Jobban tenném, ha saját magam röhögném ki, mivel a hitet egyenrangúvá teszem ezáltal a tudatlansággal. Ha ezt valaki megteszi, akkor írhatnék akármilyen bődületes marhaságot* erre a blogra (amint azt rutinszerűen teszem is*, ne féljetek), mindenki hagyva csapot-agyat elkezdene hirtelen hódolni a "kinyilatkoztatásom" előtt.
Nos, aki teszi, ő baja.
Szerencsére itt van Kolbert Pista, akiről majdnem elnevezték a Megyeri Hídat*, de aztán mégsem annyira:
(Aki tudja, hogyan kell be-mbeddelni egy be-embeddelhetetlen videót, az szóljon. De link azért van)
Kneel before Neil
szombat, január 08, 2011
Csiki Attila-József
* látjátok, egy igényes cikket dokumentálni kell, ami utánanézéssel jár.**
** hogy saját írásoknak néztem utána, ahhoz senkinek semmi köze***
*** nekem van miből, mert írtam eleget****
**** "sokat" talán, de "ELEGET"...???
2 beszólás:
Nem Én írtam, de egy kis kontra a bejegyzésedre.....
"Két kis iker magzat beszélget az anyaméhben:
-Te hiszel a születés utáni életben?
-Természetesen. A születés után valami fontosnak következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
-Butaság! Semmiféle élet nincs a születés után. Egyébként is,hogy nézne az ki?
-Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt, meg nagyobb szabadság. Talán saját lábunkon fogunk járni, és saját szájunkkal fogunk enni.
-Látod micsoda ostobaság ez! Járni nem lehet! És szájjal enni-ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül étkezünk. Ha ezt elvágják, mindennek vége. Az anyaméhen kívül nem lehet élni, mert a köldökzsinór már most is túlságosan rövid.
-Nem tudom, de valami biztosan lesz, csak minden másképpen, mint amihez mi itt hozzászoktunk.
-De hát onnan még nem tért vissza senki, hogy beszámolt volna. Hidd el, a születéssel egyszerűen véget ér minden! Különben is az élet nem más,mint örökös zsúfoltság és bizonytalanság a sötétben.
-Én nem tudom, hogy milyen lesz, ha megszületünk, de bizonyára megláthatjuk a mamát és ő majd gondoskodik rólunk.
-Milyen mamát? Mama nincs. A köldökzsinórból nem lehet következtetni a létére. Te hiszel a mamában? Szerinted ő hol van és milyen?
-Hát...hát mindenütt. Körülöttünk, bennünk. Neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
-Ezt én nem hiszem. Én soha semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló,hogy nincs.
-No,de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk,hogy énekel, és azt is érezzük, hogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk."
ST-TNG304
Megjegyzés küldése